Accueil

Túl az üveghegyeken Menj, ha menned kell de ne menj egyedül, mert fölsérti lábadat a durva kő a szél elsodor, az eső megfagyaszt, s erőd szárnyra kel és elhagy, mielőtt elérnéd a célodat. Ne menj egyedül, mert akkor nem véd senki, nem mondja, hogy "Vigyázz, kedves, arra szúrós a fű. Erre menjünk inkább, a por-bársonyos úton a fák alatt." s nem fogja kezed, ha meredély mellett vezet utad. Ne menj egyedül, mert, ha meg is érkezel, ki vár ott, messze idegen földeken? a gyémánt csillogása, a mesék birodalma valósággá válik, ha nincs ott valaki, ki fogja kezed és a királyhoz elvezet koronát kérni, Életet kérni, szívet kérni, engem kérni meg, hogy örökké maradjak veled.Az vagy akinek hiszed magad, Vagy az kinek mások tartanak? Hétnek hétféle. S hét nyelven beszélsz-e? Hét éned, hét alakod van tán, Vagy hét pecsét van kiléted titkán? Van-e hét életed, Vagy egy léted hétágú csupán? A sorsod most melyik ágon jár, Még hány csalódás, újrakezdés vár? Hány lesz a hétfejű sárkány, S a hétpróbás gazember, ki utadba áll? Hány bőrt nyúz le rólad egy élet, Talán épp hetet? És lesz-e hétszínű szivárvány, Mely megbocsájtja létedet?