A mesék annyira kimentek volna a divatból, hogy a hercegnőknek már mindent maguknak kell csinálniuk? Nevezz régimódinak, de néha a tündérmese végződéséhez az kell, hogy a herceg megemelje a seggét, és felnyergelje a paripáját.Miért más az első szerelem? Én azt hiszem, tudom. Az első szerelem tisztább, mint bármi más. Mint a mesékben. Elhisszük kedvesünk minden szavát, hisszük, hogy boldogok leszünk. Hisz még sosem csalódtunk előtte igaz szerelmünkben. Akit előtte tiszta szívből szerettünk, még nem csalt meg, nem csapott be, nem okozott mély fájdalmat. Hisz esély se lett volna erre. Mert akkor az első szerelem, nem az első lenne. S oly tiszta, félelem nélküli érzés ez, talán ez teszi oly csodálatossá. De az első csalódás mind ezt megöli. A csalódás elveszi tőlünk ezt az érzést.Egész életünkben küzdünk azon dolgok megtartásáért, amiket a legtöbbre értékelünk. Emberekért és tárgyakért, amikről úgy gondoljuk, nem létezhetünk nélkülük. De emlékeink, gyakran nem többek illúziónál, amelyekkel magunkat védjük a pusztító igazságtól.A bizalom a legfőbb, ha illúziót akarsz kelteni, de a tökéletes illúzióhoz a hamis valóságnak olyan igaznak kell tűnnie, mint annak, amit elfed. Oda kell figyelni minden részletre. A legkisebb tökéletlenség, mint tű a léggömböt... kipukkasztja az illúziót. A legveszélyesebb fegyver, amit ellenünk fordíthatnak, az a saját lelkünk. Kihasználják kételyeinket és bizonytalanságunkat, amik eleve ott lesnek ránk. Önmagunkhoz legyünk hűek, vagy mások elvárásainak feleljünk meg? Ha őszinték és nyíltak vagyunk, szerethetnek minket feltétel nélkül? Van-e elég bátorságunk ahhoz, hogy kiadjuk magunkból a legbelsőbb titkainkat? Vagy a végén mind kiismerhetetlenek maradunk? Még magunk számára is?